A "legjobb" húsvéti locsoló - versek

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tolással!

Falu végén templom,
Locsoljak-e, hum - nem'tom!

Nem vagyok én liberális,
Ezért vagyok ideális.
Szabad-e locsolni?

Sört innék, bort innék!
Szabad-e locsolni?

Zöld erdőben jártam,
S magamban emígy meditáltam:
Szabad-e locsolni?

Locsolni jöttem, nem titkolom!
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre,
S nem adok az illendőre.
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre

Elottem van Észak,
Hátam mögött Dél,
Balra a nap Nyugszik,
Jobbra pedig: Kél-e locsolni?

Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

Húsvéti Magyar népszokások ötletek

A Húsvéti szokások a régi időkben nagyjából hasonlóak voltak országszerte. A fiatalok locsolni jártak Húsvét hétfőn. A hangulatot a Húsvéti locsolóversek adták meg, melyet követett maga a locsolás is. A locsolók először "rózsavizet" használtak, színe rózsaszín volt. Illata kellemes volt, de sajnos foltot hagyott. Később jött divatba csak az alkoholos kölni. A legények szempontjából a másik lehetőség a kútvíz volt, melyet kedvesükre zúdítottak kisebb-nagyobb mennyiségben leginkább vödörből. A szódavíz megjelenésével a locsolás jobban irányíthatóbbá . Ez a Húsvéti szokás a megújulást szimbolizálta, hogy a lányok a következő évig "el ne hervadjanak". A locsolásért általában "jutalom" járt: a locsolók pénzt kaptak vagy színes tojást. Régen egyes helyeken a lányok úgynevezett "pipics"-et készítettek tésztából , és azt adták a tojás mellé.